Hogy mire hasonlított a Mégane második generációjának hátulja, azt nehéz lenne meghatározni. Mindenesetre megosztotta a közönséget, sokan idegenkedtek tőle. Az új változat biztosan többünk tetszését nyeri majd el, s ebben az is a Renault segítségére lesz, hogy jelentős minőségi változáson ment keresztül a modell.
Az idei Párizsi Autószalonon bemutatott új Renault Mégane Berline és Coupé modellekkel megkezdődött a Renault alsó-középkategóriás kínálatának megújulása. A konvencionálisabb forma több vásárlót, a több vásárló több pénzt hoz – gondolhatták a francia mérnökök, amikor elvégezték az utolsó simításokat a Mégane III formatervén. Jól dolgoztak, a Berline és a Coupé dizájnja egyaránt tetszetős. Maga a forma egyébként sokkal jobban hasonlít az autó első generációjához, ami igazán sikeres volt. De be kell látni azt is, sokkal kevésbé karakterisztikus, mint a most nyugdíjba vonuló széria, inkább igazodik a kompakt autók formájának világtrendjéhez.
Újra: „Comfort a la francais”
Mind a családi ferdehátú, mind pedig a kupé vonalvezetése sportosra sikeredett. Olyan jól bevált „trükkökkel” találkozunk, mint a motorházfedélen végig húzódó bordák, az elnyújtott fényszórók, az emelkedő övvonal, a hátsó traktusban a két darabból álló lámpatest, illetve a viszonylag keskeny hátsó szélvédő. A Coupén tovább fokozza a sportos hatást a krómkerettel hangsúlyossá tett légbeömlő, valamint a mattfekete keresztléccel ellátott középső hűtőnyílás. Ez a modell emellett a hátsó lökhárító alatt kialakított diffúzort is kapott, s hasmagassága mintegy 12 milliméterrel alacsonyabb az ötajtós változaténál. Mindkét típusnál feltűnően szűkek az illesztési hézagok és nagyok az ajtók.
A beltér jó benyomást kelt. Minden kezelőszerv – a kormánykerék közelében vagy a középkonzolon – könnyen kézre esik. A műszerfal felülete puha, választhatunk pihentető, világos, elegáns színvilágot, vagy egy sötétebb, sportosabb hangvételű atmoszférát. A Berline és Coupé kivitelek utasterében ugyanazzal az innovatív műszerfallal találkozhatunk: a fordulatszámmérő analóg, ám a sebességmérő digitális, ami nem csupán könnyen leolvasható, de így jobban nyomon követhetjük az autó sebességét. A középen elhelyezett sebességmérőben kapott helyet a sebességtartó és -korlátozó rendszer kijelzője, az üzemanyagszint-mérő, a hűtővízmérő, valamint a nyitva felejtett ajtóra és a nem megfelelő abroncsnyomásra figyelmeztető jelzések.
Az ülések formázása és anyaga igazán meggyőző. Végre újra franciásan kényelmes a Mégane. Az első ülőlap kellően hosszú, tömése kényelmes utazást szavatol. A Coupé természetesen sportüléseket kapott. A kormánykerék magassága és mélysége egyaránt állítható – összefoglalva, az ergonómia nem hagy kívánnivalót maga után. A menetkomfort érzését a tágas utastér csak fokozza. Hátul sem lehet okunk panaszra, egyedül az emelkedő övvonal miatt kissé keskeny oldalablakok zavaróak. Érdekes, hogy Coupé hátsó ülései megegyeznek a Berline-ével. Előbbi modell tetőformája miatt itt szűkösebb fejtérre kell számítanunk, de 185 centis testmagasságig mindenki normálisan el tud helyezkedni.
A tervezők kiemelt figyelmet szenteltek a menetzaj csökkentésére is: az ajtók és a csomagtérfedél szigetelése, a karosszéria üreges elemeibe illesztett betétek, a motorburkolat egy darabból álló kivitele, valamint a műszerfal habszerkezete mind mérsékelik az utastérbe beszűrődő zajokat. Mindkét karosszériaváltozat jókora csomagtérrel rendelkezik, a ferdehátú kivitelé 405 literes, a Coupé a szegmens legjobbja a maga 377 literjével.
Fokozatosan bővülő motorpaletta, jön az 1.4-es turbó!
Sokat javult a Mégane úttartása, futóműve feszesebb, a kocsitest kevésbé hajlamos a bedőlésre – hála az új lengéscsillapítóknak és a rugalmas hátsó hídnak. A Coupé alatt sportfutóművet találunk, keményebbek a rugók, valamint feszesebbek az első és hátsó lengéscsillapítók. Feltűnően jó volt mindkét modell fékteljesítménye, a kormányzás viszont nem nyerte el tetszésemet. Az elektromos szervokormányt alapjaiban dolgozták át a Mégane II kormányművéhez képest, s bár a szükséges kormányerőt talán jól állították be, a szerkezet továbbra sem elég precíz, bizonyos szituációkban pedig kevés a visszajelzés az út felől.
Fokozatosan bővülő motorválasztékból csemegézhetnek majd a leendő Mégane-vásárlók. Első körben két 1,6 literes, 100 illetve 110 lóerős benzinmotor és két 1,5 literes, 85 és 105 lóerős dCi dízel, valamint egy 1,9 literes, 130 lóerős dízel áll rendelkezésre a Berline változathoz. A Coupénál csak ez erősebb benzinest, illetve ezt kiegészítendő egy 2,0 literes, 180 lóerős benzinest találunk, a dízelek pedig megegyeznek a családi változatéval. Jövőre érkezik 150 és 160 lóerős, részecskeszűrős dízelmotor is, előbbi csak automata, utóbbi pedig csak kézi kapcsolású váltóművel párosítható. Igazi újdonság lesz tavasztól a TCE 130 nevű benzinmotor, amely mindössze 1,4 literes, viszont 190 Nm-es forgatónyomatékot kínál a turbófeltöltőnek köszönhetően. Ahogyan a nevéből is kiderül, teljesítménye 130 lóerő.
Utunk során a 130 lóerős dCi motort tettük próbára, a jelenlegi kínálatból talán ez illik legjobban az autó jellegéhez. Az 1870 cm³-es blokk alacsony, 3750-es percenkénti fordulatnál adja le legnagyobb teljesítményét, míg 300 Nm-es maximális forgatónyomatéka már 1750-es fordulatszámon rendelkezésre áll. Az autót nagyon dinamikusan mozgatja, mindig kellő erőtartalék áll rendelkezésünkre. Előzéseknél nyugodtan elfelejthetjük a visszakapcsolást, az ilyen szituációkat „nyomatékból” megoldja. Emellett meglepően csendesen dolgozik.
Az új Mégane család forgalmazása januárban kezdődik Magyarországon
Forrás: Autó-Motor
|
Autó-Motor 
