| 2008. június 03. kedd 10:24 |
Legtöbbünk arra sem hajlandó, hogy az utcán sétálva válaszoljon egy-két eldöntendő bagatell kérdésre, de most még erről sincsen szó, csupán magunkban vessünk számot egy szintén könnyű állításról.
Vasárnap délután pontban négy órakor miből csemegézhetünk a tévé kapcsolójával? Tizenöt jelentős csatorna adásában van két sport, három sorozat, filmek, ismeretterjesztők, és még néhány dolog, valamint egy, igazából intellektuális és saját nemzetünkkel foglalkozó program, nevezetesen a DUNA TV Törzsasztala.
 Buták vagyunk, vagy sem?
Hiba, vagy a magyar liba?
Talán egyik sem, és mégis mindkettő. Vagy fent kellene akadnunk, hogy a hullámos televízió megint árral szemben úszik? Persze náluk nem a nézettség a lényeg, de azért csődbe mégsem kellene menni, lásd magyar bajnoki meccsek a Dunán. Nem arról van szó, hogy be kellene állniuk a sorba, és még egy ikszedik teleregénnyel bombázni a közönséget, de egy ilyen mély mondanivalójú és elgondolkodtató produkciót nem feltétlenül akkor kellene műsorra tűzniük, amikor az ember legszívesebben ebéd utáni szunyókálását végzi, és feltöltődik a jövő heti nagy rohanásra.
Hozzávetőlegesen ez az a helyzet, amikor még marad a kólából, de a gyereknek már fáj a hasa. A szerkesztők szemszögéből megmutattuk az országnak, hogy itt mindennel foglalkozunk, de közben olyan időben tettük ezt, hogy még aki véletlenül le is ült megnézni, az is fejben Talmával ünnepelte az olaszországi második helyét.
Van létjogosultsága egy ilyen műsornak? Van! Nekünk feltétlenül ezt kell nézni? Nem! Akkor meg mi a megoldás, mert úgysem érdekli ez igazából az embereket, erőltetni pedig nem lehet. A remény kevés, inkább a neveléssel kellene úgy irányítani a felnövekvőket, hogy fogékonyak legyenek a magukról való gondolkodásra. Mindezek előtt át kell tenni az ilyen, és ehhez hasonló programokat a késő esti adások közé, hiszen nem a napsütéses vasárnap délután a nagy elmélkedések ideje.
Forrás: Bulváros
|
