A hivatalos propaganda szerint, amit a zsidók folyamatosan nyomatnak az auschwitzi táborral kapcsolatban: a gaz nácik „kivégezték a gyerekeket, amint megérkeztek”, már a vagonokból történő kiszállás után szétválogatta őket társaival Mengele, hogy a gázkamrák felé irányítsa a gyermeksereget.
Nos, ez a hazugság is megdőlt immár a fősodratú médiában is. A The New York Times cikkéből derül ki: egy Auschwitzban készült grafika kötekedő héber tulajdonosa nem csupán azt állítja, hogy külön gyermekrészleg volt a táborban (de már ez is ellentétben áll a hivatalos propagandával!), hanem egyenesen azt, hogy volt egy Hófehérke és a hét törpe-falfestménye is, melyet a táborlakó gyerekek felvidítása végett készített.
A gyermekrészleg egyesek számára hihetetlennek tűnő történetére egy idős zsidó nő, Dina Gottliebova Babbitt követelőzése során derült fény, akit személyesen Mengele kért meg, hogy fessen képeket a táborban lévő cigányokról 1944-ben.
Ezt is 1944-ben festette - nyilván a gázkamrában
Azt állítják, hogy Mengele faji tanulmányokhoz akarta felhasználni a képeket, azonban ez minden bizonnyal csak egy újabb hazugság, hiszen a nemzetiszocialista kutatók ilyen célból a faji jellegről a festménytől jóval pontosabb képet adó fényképeket használták.
További képek
A botrány akkor pattant ki, mikor kiderült, hogy az auschwitzi múzeum a képeket saját tulajdonának tekinti, s vezetősége amellett érvelt, hogy a grafikák igazi tulajdonosai ők, visszautasítva, hogy Babittnek visszaadják munkáit.
Dina Gottliebova 19 éves művészeteket tanuló diák volt Prágában, amikor 1942-ben először gyűjtőtáborba vitték. 1943 szeptemberében ő és az anyja, Johanna Auschwitzba került, ahol az ott tartózkodó gyerekeket megpróbálta felvidítani az egyebek mellett a svájci hegyekről, valamint Hófehérkéről és a hét törpéről szóló festményeivel.
A munka Mengele figyelmét is felkeltette (tehát csak utólag vették észre a fene nagy szigorúság és terror alatt tartott táborban - a szerk), aki kiválasztotta őt 1944 márciusában. Babitt – nyilvánvalóan „igazat mondva” – állítja, hogy azt követelte Mengelétől, vegyék ki az anyját is a többiek közül, különben öngyilkosságot követ el a villanykerítés megérintésével.
Babitt egyáltalán nem csodálatos módon még két másik tábort is túlélt, mire 1945 májusában kiszabadult. (Mint a zsidók úgy általában.)
1973-ban az auschwitzi múzeum értesítette, hogy a festmények túlélték az eseményeket. A kurátorok döntése szerint ő lehetett a művész – összehasonlítva aláírását (Dina 1944) azokkal, amelyek egy a háború végét követően a holokausztról megjelent könyvben láttak napvilágot.
A művész pénzt kért kölcsön, amiből Lengyelországba repült, hogy hitelesítse a munkákat, és vitt egy megfelelő méretű táskát is, amelyben haza kívánta hozni a festményeket. Amikor azonban a múzeum vezetői nem adták át neki azokat, a hosszas vita elkezdődött.
A múzeum közben elismerte, hogy mintegy 2 000 további grafika van az archívumában.
Van néhány ezer műalkotás a múzeum gyűjteményében. Ebből úgy kétezret a rabok készítettek – állítják honlapjukon.
Na erre tessenek gombot varrni két, az SZDSZ állapota miatti sírógörcs között, kedves cionisták.
(Kuruc.info - Natallnews nyomán)
Kapcsolódó: Holokamu-dosszié
Forrás: kuruc.info
Legyen Ön az első hozzászóló |  |
Új hozzászólás írása