Az American Journal of Emergency Medicine elnevezésű amerikai orvosi folyóirat 2000. márciusi száma cikket közölt
Egy hidrogén-cianid okozta mérgezési eset címmel. A szerzők nyilván nem
gondoltak arra, hogy amit leírnak, megcáfolja a holokausztvallás számos
tézisét. /Mert ha gondoltak volna rá, nem számolnak be erről az
esetről./
A helyszínre érkezett tűzoltók közül négyen szintén rosszul lettek, annak ellenére, hogy teljes védőfelszerelésben és maszkban léptek be a helyiségbe, ahol 20-30 percig dolgoztak. Égett az arcuk, szédültek, fájt a fejük, csípett a szemük, gombócot éreztek a torkukban, úgyhogy mind a négy tűzoltót orvosi ellátásban kellett részesíteni. Egy 50 éves kollégájuk pedig a helyiségtől nagyjából 30 méterre tartózkodott, azonban nem viselt védőfelszerelést és maszkot. Őnála is ugyanazok a tünetek jelentkeztek, mint társainál, úgyhogy kórházba kellett szállítani.
Az orvosi szaklap az alábbi következtetéseket vonja le: "A mentőegység tagjainak, illetve a tűzoltóknak teljes védőfelszerelést kell viselniük hasonló esetekben. A hidrogén-cianid ugyanis felszívódik a bőrön át, illetve a nyálkahártyákon keresztül is. A tűzoltók ruházata nem volt tökéletes, ugyanis a füleiket szabadon hagyta. A mérgezést szenvedett tűzoltók esetében a felszívódás bőrfelületen keresztül történt. De a mérges gáz még a ruhán is képes áthatolni... A tanulság az, hogy olyan védőfelszerelésben szabad csak hidrogén-cianiddal telített helyiségbe belépni, amely teljes mértékben elfedi a testet."
Ha három kis méretű tartályból kiszabaduló hidrogén-cianid ilyen súlyos tüneteket okozott a helyiségbe belépő tűzoltók esetében, akkor vajon a náci lágerekben működő állítólagos gázkamrákba belépő, és a holttestek elszállításának feladatával megbízott úgynevezett Sonderkommando tagjai - akik a legtöbb állítólagos szemtanú elmondása szerint nem viseltek semmiféle maszkot és védőfelszerelést - miképpen maradtak egyáltalán életben? A kérdés annál is inkább jogos, mivel a 2-3000 elgázosított tetemének kivonszolása bizony félóránál is jóval tovább tarthatott, sokan pedig nem lehettek az egység tagjai a rettenetesen zsúfolt helyiségben. Arról nem is beszélve, hogy az úgynevezett szemtanúk szerint a Sonderkommando percekkel az elgázosítás befejezése után megkezdte a halottak kivonszolását. /Germar Rudolf revizionista történész egyébként bebizonyította, hogy ha igaz lenne a holovallás papjainak állítása, mely szerint a gázkamrákban bent lévő 2-3000 ezer ember 20-30 perc alatt meghalt, akkor ahhoz olyan mennyiségű hidrogén-cianidra lett volna szükség, amely még akkor is veszélyes lett volna a Sonderkommando tagjaira, ha azok védőfelszerelést és gázálarcot viselnek./
Rudolf Höss, az auschwitzi tábor egykori parancsnoka a nürnbergi törvényszék előtt erőszakkal kicsikart "vallomásában" azt mondta, hogy a Sonderkommando tagjai ettek (!) és cigarettáztak (!), miközben vonszolták ki a kamrából a tetemeket. Vagyis nem volt rajtuk maszk. Gideon Greif Könnyek nélkül sírtunk című könyvében "szemtanúk" szavait idézi. Egy Abraham Dragon nevű egykori auschwitzi fogoly, aki magát a Sonderkommando tagjának hazudta, a következőket mondta a szerzőnek: " Egyszerű, hétköznapi, civil öltözéket viseltünk. A nadrágunkon vörös csík volt, a felső ruhánk hátsó részén pedig egy vörös kereszt. Fejünkön kék színű sapka volt. A Sonderkommando minden tagja ugyanilyen ruhában dolgozott." /Greif könyvének angol nyelvű kiadása, 2005. 142. old./
Egy másik "tanú", Eliezer Eisenschmidt a következőket nyilatkozta: "Civil ruhát hordtunk, a nadrágunkon vörös csík húzódott, így könnyebb volt az egység tagjait felismerni. De persze csak egyféle ruházatunk lehetett."/235. old./
Érdemes még feljegyezni Grief interjúját egy Josef Sacker nevű hazudozóval:
"Kérdés: Volt egyenruhájuk? Milyen öltözéket viseltek a Sonderkomando tagjai?
Válasz: Egyszerű, hétköznapi ruhában voltunk.
Kérdés: Hogy nézett ki az öltözék, amit hordtak?
Válasz: Egyszerű, mindennapi ruha volt rajtunk, amely Kanadában készült." /106. old./
Fent látható David Olere nevezetes rajza, amely "ismeretterjesztő" könyvekben, tankönyvekben is feltűnik az emberiség hülyítése céljából. A Sonderkommando egyik tagja félmeztelenül vonszolja ki a megölt foglyok tetemeit a gázkamrából. Védőfelszerelés, maszk nincs rajta.
A maszkkal és védőfelszereléssel ellátott hongkongi tűzoltók 10-20 perccel azután léptek a helyiségbe, hogy az üzem igazgatója kinyitotta az összes ablakot. A Sonderkommando tagjai pedig civil ruhában vagy félmeztelenül mentek be a ki nem szellőztetett gázkamrákba, néhány perccel, más leírások szerint pedig 20-30 perccel a gyilkos művelet befejezése után. Ráadásul sokkal keményebben kellett dolgozniuk a rosszul táplált, legyengült foglyoknak a hidrogén-cianiddal lényegesebben telítettebb helyiségben, mint a biztosan nem éhező, fizikailag jó állapotban lévő hongkongi tűzoltóknak. Ennek ellenére soha senki sem számolt be az állítólagos szemtanúk közül arról, hogy a Sonderkommando tagjai közül bárki is rosszul lett volna. /Egyedül Nyiszli Milkós említi Mengele boncolóorvosa voltam című könyvében, hogy voltak, akik "fuldokolva köhögtek"./
Felettébb furcsa.
Miként az is különös, hogy a gázkamra nyitott ajtaján át sem áramlott ki a halálos gáz, pedig a hongkongi esetben a raktártól 30 méterre álló tűzoltónál is jelentkeztek a mérgezési tünetek. Márpedig a gázkamra ajtaja bizony igencsak hosszú ideig nyitva kellett legyen, hiszen a 2-3000 holttest elszállítása sokáig, talán egy óráig, vagy jóval tovább is eltarthatott. Egyetlen magyarázat lehetséges: az auschwitzi gázkamrák környékén 1942 és 44 között a fizika, kémia és biológia törvényei érvényüket veszítették.
Ilyen felszerelésben léptek a hidrogén-cianiddal telített helyiségbe a hongkongi tűzoltók. Ennek ellenére 20-30 perc munka után rosszul lettek, úgyhogy orvosi ellátásban kellett őket részesíteni. Bezzeg a Sonderkommando tagjai félmeztelenül, civil ruhában mentek be a gázkamrákba, de semmi bajuk sem esett...
Perge Ottó
Kapcsolódó: Holokamu-dosszié
Forrás: kuruc.info
Legyen Ön az első hozzászóló |  |
Új hozzászólás írása