A székelyföldi magyarok és románok között alig van kommunikáció, mindkét közösség elkülönül a másiktól, miközben mindkét oldalon mítoszok élnek a másik nemzetiséggel kapcsolatosan - ezt a témát boncolgatja Dan Manolachescu sepsiszentgyörgyi újságíró abban a könyvében, amely románul és - a napokban - magyarul is megjelent.
Ez az első olyan könyv, amelyben egy román szerző megpróbálja elfogulatlanul szemlélni a Székelyföldön tömbben élő magyarság és az ott kisebbségben (amúgy az ország egészét tekintve többségben) élő románság viszonyát.
Manolachescu az MTI kérdésére válaszolva kifejti, hogy Székelyföldön hiányzik a "multikulturalitás" szelleme, a románok és a magyarok alig gondolnak a közös gondok megoldására, mindkét közösség elkülönül egymástól, a szakadék csak mélyül közöttük. A szerző egyaránt ostorozza a székelyföldi magyarokat és románokat, amiért nem hajlandók elsajátítani a másik nemzetiség nyelvét, sokan még büszkék is arra, hogy nincsenek barátaik a másik csoportból, ugyanis már gyermekkoruktól beléjük nevelik a másság tudatát.
A könyv a Székelyföld mítoszai címet viseli. A szerző az MTI-nek fel is vázol néhány példát e mítoszokból. A románok körében például országszerte él az a legenda, amely szerint azon a földön a boltban nem ad kenyeret az elárusító, ha románul kéri a vevő. Ugyanilyen hamis mítosznak tekinti az újságíró a székelyföldi magyarok által vallott "etnikai elnyomást", miközben sokan egészen más okokból (például jobb állás, fizetés reményében) költöztek el onnan.
A szerző mítosznak tekinti az autonómiának azt a felfogását is, ahogyan azt egyes magyar körökben megfogalmazzák. Elismeri: még léteznek elégedetlenségre okot adó hiányosságok, még nincs államilag finanszírozott magyar egyetem, még kirónak egy-egy büntetést a magyar zászló felvonásáért, a székely himnusz éneklésekor még hallatszanak bekiabálások. Szerinte ugyanakkor a magyar nemzeti kisebbség jogai egyre szélesebbekké válnak, a fokozatosan megvalósuló decentralizáció még több autonómiát fog hozni számukra.
Ha az országos szintű jogalkotásban akár a legkisebb módosítást is végrehajtják a kisebbségekre vonatkozóan, az már önmagában is az autonómiát erősíti - vélekedik. "Ezen túlmenően már csak az autonómia fokozatairól beszélünk... A kulturális autonómia ténylegesen létezik: a magyar nyelv használata a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, az anyanyelvi oktatás minden szinten, a magyarok vezette kulturális intézmények egy stabil kulturális autonómia légkörét teszik teljesebbé" - vallja.
Az MTI-nek hozzáfűzi: az autonómia nem egyik napról a másikra valósul meg, az folyamat, út, amelyen végig kell menni. Az autonómiát egyébként az adott állam adja, azt nem lehet önhatalmúlag kikiáltani - mondja Dan Manolachescu.
Forrás: Erdély Online
Legyen Ön az első hozzászóló |  |
Új hozzászólás írása