Megszólalnak az iraki veteránok - őszinte és megrázó
2008. december 09. kedd 17:54
A Maffiózók főszereplőjeként ismert, háromszoros Emmy-díjas James Gandolfini különös fába vágta fejszéjét: az HBO saját gyártású dokumentumfilmjében a kérdező szerepét tölti be - az iraki háború veteránjaival beszélget, akik a harcok során súlyos sebesüléseket szereztek, s megdöbbentő őszinteséggel mesélnek neki a napról, amely örökre megváltoztatta életüket.

Őszinte és megrázó / Fotó: HBO
Őszinte és megrázó / Fotó: HBO
Az USA Today szerint az iraki háború több mint négyezer halálos áldozatot követelt, sebesültként pedig 30.000 embert tartanak számon. Húszezren szenvedtek maradandó agykárosodást, s még azok között is, akik "épségben" visszatértek, több mint 30%-ban maradt vissza valamiféle mentális zavar. Az "Eleven emlékek: Irak után" című film szereplői az áldozatok közé tartoznak. Nagy részüknek amputálták valamely - vagy esetleg több - végtagját, többjük úgynevezett poszt-traumás stresszben és depresszióban szenved.

Majdnem meghalt? Életben maradt?
Az amerikai hadsereg legnagyobb kórházában, a Walter Reed Központban különös intézményt vezettek be. Az úgynevezett "Életbenmaradás-nap" már a gyógyulás ideje alatt igyekszik felvértezni ezeket a nemcsak testben, de lélekben is megcsonkított fiatal katonákat arra, hogy képesek legyenek visszatérni a civil életbe. Hogy elhiggyék: így is teljes életet tudnak majd élni. A nap megítélése vegyes. Nem mindenki képes évente emlékeztetni magát a napra, amikor majdnem meghalt, mások egyszerűen csak örülnek, hogy élnek. Egy azonban mindegyikükben közös: a sebesülés soha nem múlik el, testben vagy lélekben örökké megmarad.

"Tony Soprano", mint executive producer
James Gandolfini, aki az iraki fronton is járt a USO-val (United Service Organizations, egy privát, non-profit szervezet, amelynek célja a fronton szolgáló katonák szórakoztatása), példásan a háttérbe húzódik, hogy beszélgetőpartnerei, - tíz, 21 és 41 év közötti, az iraki háborúban megsérült katona - személyes sorsának, világlátásának, érzéseinek adhasson teret.

A film távol marad a politikától. Csak az emberről szól, az egyénen keresztül pedig a háborúról és következményeiről. A beszélgetéseket a készítők a katonák által felvett anyagokkal, a tévéstábok képriportjaival, illetve az iraki felkelők, tehát az ellenség által kiadott filmrészletekkel illusztrálták. A megdöbbentően fájdalmas emlékek felidézése a legélesebb képekkel társul. A végeredmény: csak erős idegzetűeknek ajánlott.

Forrás: STOP


Legyen Ön az első hozzászóló
RSS hozzászólások
Új hozzászólás írása
Név:
E-mail cím:
Hozzászólás címe:
Hozzászólás:

Biztonsági kód* Code
Hozzászólás elküldése