Mindenesetre a Valami Amerika sikeres lett, és Herendi Gáborék úgy döntöttek, legyen folytatás. A Pindroch-Hujber-Szabó hármas tényleg eltalált valamit, mintha a nehezen megtanulható, megvalósítható férfiszerepeket bontották volna szét - Pindroch a kissé buta, de szeretni való, Szabó a macsó, Hujber a kölykös. Ennek a hármasnak együtt kellett maradnia - de hogy?
Az első rész végén a társaság nyer egy vagon pénzt. Ennek nyilván befolyással kell lenni a további életükre - de nem bomlik-e meg ekkor a hármas egység? Herendi nem mert bevállalni a nagy változtatást - ahogy ő fogalmaz egy interjújában, a karakterek adottak voltak, így minden ott folytatódik, ahol abbahagytuk. Ennek az az ára, hogy Tamás (Pindroch) filmje becsődöl - a Kovács Lajos főszereplésével elkészített A bűnös város a magyar művészfilm méltó paródiája, és Herendi komplexusainak tárgya is.
Így a fiúk ott tartanak, ahol voltak: megint egy vasuk sincs, bár ez igazán nem okoz nekik túl sok gondot (jó, nem egy szociofiilmben vagyunk). Itt kell leszögeznünk, hogy a filmünk műfaja nem vígjáték, hanem sitcom, ez az egykor rádiós műfaj, amely a pergő poénokra, s a karakterek állandóságára épül - oké, bár inkább néznénk tévében. Mert nézzük meg a Shreket: a történetből kifolyólag ott folyton új helyzetekhez kell alkalmazkodni. De itt? Herendiék túlságosan ragaszkodnak a régi recepthez, a plakát, a főcímzene - amely legalább ötször hangzik el -, számos utalás nem mer elrugaszkodni az első résztől - utóbbi refrénje a "Valami Amerika még". Ennyire nem lehet biztosra menni, ez túl langyos. Olyan ez, mintha egy új tusfürdőt vennénk, amelyen ott a felirat: "new", de tudjuk, alig változott valami, csak a betűtípus lett más.
Persze ez nem film, hanem szórakoztatóipari termék. A fiúk egy musical rendezésére kényszerülnek (kissé zavaros, hogy miért), záporoznak a poénok, elnevetgélünk. Közben lemegy pár dal, az '56-os darab alattomosan bekúszik a figyelem középpontjába, jó kis paródia ez is. Nem hiányzik a munka a Valami Amerika 2-ből, minden jelenet poénra végződik, nem is rosszra - de azért mégis hiányérzetünk van a végén. Elvégre egy jó komédiának vannak tétjei. És nemcsak a rendező anyagi helyzete tekintetében. De ne essünk át a ló másik oldalára sem. A Valami Amerika 2. tisztességes munka, még ha nem is maga a tökély.
Forrás: STOP
Legyen Ön az első hozzászóló |  |
Új hozzászólás írása