|
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állásfoglalása az RMDSZ kormányzati szerepvállalási szándékáról |
|
|
|
| 2009. szeptember 24. csütörtök 22:48 |
Az RMDSZ elnöke az SZKT legutóbbi ülésén tartott politikai helyzetértékelésében kifejtette: az általa vezetett Szövetség kész részt venni bármilyen összetételű kormánykoalícióban, ha ez előrelépést eredményez a kisebbségi jogok területén.
Egy politikai párt természetéből eredően törekszik a végrehajtó hatalomban való részvételre, a kormányzás viszont nem lehet öncél, a miniszteri és államtitkári bársonyszékek megszerzése, hanem kizárólag eszköz egy politikai program gyakorlatba ültetésére.
Az erdélyi magyarság politikai programjának stratégiai lényege változatlan az elmúlt húsz évben: közösségként való megmaradásunk garanciája a közösségi autonómiák jogi kereteinek megteremtése, az autonómiák közjogi intézményrendszerének létrehozása és működtetése a demokrácia és a jogállamiság keretei között.
Egy kisebbségi képviselet kormányban való részvételének tehát akkor van értelme, ha ez közelebb visz stratégiai célunk (a közösségi önrendelkezés) megvalósításához, de legalábbis nem lehetetleníti el és hitelteleníti egyéb eszközök használatát a közös cél követésében.
Márpedig az RMDSZ eddigi kormányzati, vagy kormányközeli szerepvállalása legalábbis óvatosságra int bennünket a kormányzati szerepvállalás tekintetében. Az 12 év tapasztalata ugyanis a következőket mutatja:
* Az RMDSZ kormányzati szerepet vállaló tisztségviselői hajlamosak nem csupán elhanyagolni, de adott esetben közvetlenül, vagy közvetett módon akadályozni is a parlamenti és kormányzati eszköztártól eltérő politikai és civil eszközök használatát: tulajdonképpen ennek esett áldozatul az önálló erdélyi magyar külpolitika, ennek tulajdoníthatóan lehetetlenültek el az EMNT és az SZNT Székelyföld területi autonómiájára, illetve az erdélyi magyarság kulturális autonómiájára vonatkozó civil-politikai kezdeményezései.
* Ebben a szerepkörben az RMDSZ szervezeti potenciálját szinte teljes egészében a kormányzás köti le, a közösségépítést többnyire elhanyagolja.
* Az autonómia ügyében és általában a közösségi identitást közvetlenül meghatározó kérdésekben megmutatkozó tehetetlenséget az RMDSZ szokás szerint a minden vita felett állóan fontos, de a közösségként való megmaradásunk szempontjából nélkülözhetetlen közjogi garanciákat nem helyettesítő, az infrastrukturális fejlesztésekre vonatkozó materialista sikerpropagandával leplezi.
* A kormányzati szerepből eredő források feletti monopóliumát az RMDSZ csúcsvezetői elsősorban politikai klientúrájuk építésére használják és ennek következtében a valós közösségi igények kielégítése rendszerint háttérbe szorul.
Még nagyobb óvatosságra késztet bennünket az a körülmény, hogy tulajdonképpen sehonnan sem derül ki: a szövetségi elnök és általában az RMDSZ meghatározó vezető testületei (SZÁT, SZKT, parlamenti csoport) szerint mit jelent az előrelépés a kisebbségi jogok terén. Netán olyanszerű „eredményeket”, amennyit „bölcs” taktikázással sikerült elérni az új tanügyi törvénycsomagban? Hogy nem csorbultak meglévő oktatási jogaink, miközben az oktatási autonómia kérdésében inkább visszafele lépdelünk, mint előre? Miközben dübörög a sikerpropaganda, továbbra sincs törvényileg szabályozva a felekezeti oktatási forma, minek következtében évente ki van szolgáltatva az éppen aktuális politikai széljárásnak. Nemhogy nincs jogunk saját önálló oktatási rendszerre, de az önálló oktatási intézményhez szükséges tanulólétszám megemelésével ellehetetlenítik oktatási intézményeinket a szórványban.
Az EMNT határozott álláspontja tehát az, hogy kormányzati szerepet csak akkor érdemes vállalni, ha az közelebb visz autonómia-programunk megvalósításához. Következésképpen konkrét garanciák és megvalósíthatósági ütemterv szükséges ahhoz, hogy az alábbi kérdésekben előbbre lépjünk:
* olyan törvény elfogadása, amely megteremti a kisebbségi közösségek kulturális autonómiájának jogi kereteit és biztosítja demokratikus létrehozásuk és működésük közjogi és anyagi feltételeit;
* a magyar karok létrehozása és funkcionális autonómiájuk intézményesülése a BBTE keretében, valamint a SAPIENTIA-EMTE és a PKE közös román és magyar állami támogatásáról szóló szándéknyilatkozat gyakorlatba ültetése;
* a magyar nyelv helyi és regionális hivatalos nyelvként való törvény általi elismerése azokban a közigazgatási egységekben, amelyekben a magyarság jelentős számban él;
* a regionális fejlesztés törvényének módosítása olyanképpen, hogy az önálló székelyföldi fejlesztési régió létrehozása lehetségessé váljon;
* az esetleges területi-közigazgatási reform keretében a Székelyföldet alkotó települések egy regionális közigazgatási egységbe szerveződhessenek.
Igényeljük tehát a konzultációt az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról. Kezdeményezzük, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum törekedjen konszenzusos álláspont kialakítására a kormányba lépés feltételeiről és az eljövendő kormányprogramról. Fontosnak tartjuk ennek összehangolását az autonómiát elősegítő civil-politikai mozgalmak kezdeményezéseivel, valamint a Kárpát-medencei összmagyar autonómia-törekvések külpolitikai képviseletével.
Tőkés László
EP-képviselő, az EMNT elnöke
|
Itthon 
