|
Singeres-csalók újra akcióban! |
|
|
|
| 2009. június 22. hétfő 00:22 |
Valóban léteznek olyan műgyűjtők, akik régi varrógépeket vesznek, de ők személyesen jelennek meg a szériaszámokkal. Ha egyezés van, azonnal magukkal viszik a gépet és fizetnek is.
 Illusztráció
Olvasóinktól érkezett a jelzés, hogy magukat németországi régiséggyűjtőnek kiadó személyek ismét hirdetik, hogy Singer, Zingher, Naumann, Fenix, Pfaff típusú varrógépeket keresnek. Legutóbb tavaly februárban jelentek meg ilyen hirdetések a helyi újságokban, majd ragasztották tele a felhívással a régi városrész utcáin lévő villanyoszlopokat. Akkor a rendőrség nem indított ismeretlen tettesek ellen eljárást, noha egy halmi illetőségű hölgyet 8000 euróra károsítottak meg. A Szatmár Megyei Rendőrfelügyelőség felhívást juttatott el szerkesztőségünkbe, amelyben óva intenek minden lakost attól, hogy bedőljenek ezeknek a hirdetéseknek.
Egyszerű módszer
A hirdetésekben a fent említett márkájú varrógépekre a rendkívül vonzó 40-50 ezer eurós árat ígérik, amennyiben azok megfelelnek a vásárló elvárásainak. A hirdetések már ellepték a város bizonyos részein a villanyoszlopokat, garázsok oldalán és újságok apróhirdetéseiben jelennek meg, de bedobálják szórólap formájában a postaládákba is. Teszik mindezt annak reményében, hogy a pénzügyi válság több embert kényszerít arra, hogy megváljon ezektől a régiségektől. Azonnali, készpénzes fizetést helyeznek kilátásba a telefonbeszélgetés során. A módszerük egyszerű, és mégis hatásos. A telefonbeszélgetés során elmondják, hogy csak bizonyos gépeket keresnek, ugyanis mindegyik gépnek megvan a párja, amelyet a szériaszám alapján tudnak beazonosítani, majd arra kérik a reménykedő tulajdonost, hogy egy megadott időben hívják fel. Amikor visszahívja, elmondják neki, hogy az általa megadott gépszámnak a párja egy másik megyében van (többnyire Nagyenyeden vagy Szebenben), és megad egy telefonszámot, amelyen a másik gép tulajdonosa jelentkezik. Ezek a tulajdonosok idős vagy mozgássérült emberek, akik arra hivatkoznak, hogy olcsón átadják a saját gépüket (2-6000 euróért), és lemondanak a további pénzösszegről annak javára, aki így már párban viszi a gépet a megadott találkozási pontra. A találkozó mindig az érdeklődő lakhelyétől távol eső város egyik parkolója, vagy elhagyatottabb benzinkútja. Volt már, akinek Kolozsvárra, de volt, akinek Brassóig kellett mennie. A megadott helyen senki sem jelentkezik, és az addig használt telefonszámot sem veszi fel senki.
Már per is volt
2007 októberében Kolozsváron is átvertek egy férfit ezzel a módszerrel. A két varrógéppel az átvevőket kereső férfivel tartott a rendőrség is, és akkor sikerült rajtaütésszerűen elkapni két férfit. A rendőrségi kihallgatáson a férfiak beismerték, hogy a „külföldi vásárló” bűntársai, vagyis Herman Rudolfé, aki a Haris Walter Múzeum (ilyen nevű múzeum nincsen Németországban) számára vásárol minden évben több tucat varrógépet. Vallomásaik alapján megtalálták a csalás ötletgazdáit is. Az áldozattal való szembesítés során az átvert férfinak felajánlottak egy kisebb összeget, amely azonban a kifizetett összeg töredéke volt. A férfi azonban a kártérítés helyett a bíróságot választotta. Az igazságszolgáltatás azonban nem adott igazat a felperesnek. Döntésüket azzal indokolták, hogy a „külföldi műgyűjtő” nem kötelezte a kárvallottat semmire, önszántából vette meg feláron a varrógépet.
Átverés másképp
Tavaly egy kolozsvári könyvesbolt tulajdonosát is belekevertek a csalók, mert a bolt telefonszámát adták meg; a tulajdonos elmondása szerint több tucat reménykedő varrógép-tulajdonos kereste meg.
Forrás: Erdély Online
|
