Archaikus és különböző népeknél használatos hangszerek kíséretében csendültek fel tegnap este a magyar irodalom költészetének gazdag tárházából válogatott versek, valamint históriás énekek. A magyar költészet napján ugyanis a nagy múltú Sebő együttes koncertezett Csíkszeredában, a város önkormányzata meghívására.
Sebő Ferenc, a népszerű énekes, zenész, népdalkutató és Bartók-kutató örömmel nyugtázza, az 1970-es évek elejétől mostanáig mondhatni már a harmadik generációs fiatalság lépett az együttes nyomába.
– Szépen és elmélyülten, olykor ámulatba ejtően foglalkoznak ezek a fiatalok a népzenével. Nagyon nagy kincs van a kezünkben, és kellő tudással, valamint feltárási szándékkal a háttérben, egy olyan művelődési modellt tudunk felmutatni, ami valójában egész Európában körvonalazódik. Az erdélyieknek nagyon nagy szerepük van abban, hogy ezt a népzenekincset össze tudtuk fogni és fel tudtuk mutatni. Eleinte nekünk is újszerű volt, de fellelkesített bennünket – hangsúlyozta az együttes vezetője, majd a népzene két alapvető sajátosságát emelte ki. Mint mondta, a népzene lelke a kreativitásban rejlik, valamint abban, hogy hiába kollektív az anyag, azt ha bárki elénekli vagy hangszeren eljátssza, már személyre szóló produkció, egyedi alkotás lesz belőle, sőt saját üzenetével telítődik.
 A nagy múltú Sebő együttes koncertje Csíkszeredában
– Ebben az időben, amikor értékválság van, azt mondom, nem a népzenét vagy az értékeket kell megmenteni, hanem önmagunkat. Meg kell tanulnunk a nyelvünkhöz, a kommunikációs rendszerünkhöz ragaszkodni, hisz az által vagyunk. A költészet sokaknak úri huncutságnak tűnik, pedig ennél jóval egyszerűbb. A népzenei tanulmányaim során döbbentem rá, hogy ami Erdélyben még él, nem más, mint az énekelt költészet maga. Verset énekelni én népdalból tanultam meg – fűzte tovább a gondolatot Sebő Ferenc a koncertet megelőző sajtótájékoztatón.
Amikor a népdalt ünnepeljük, akkor a költészetet is ünnepljük, tudtunk meg tőle, és a népzene, valamint népdalkincs nem avulhat el, hisz életre van determinálva.
A 70-es évekbeli táncházmozgalomra sodró erővel ható Sebő együttes vezetője, a mozgalom nagy sikerének nevezte azt is, hogy most egy utódállamban, Szlovákiában a magyar táncházmozgalom példáját követik. „Az erdélyi táncházmozgalomnak pedig az volt a külön nagy érdeme, hogy a régizenét és a népzenét elsőként összekapcsolta.
Ezt mindig szerettem volna Magyarországon is elérni, de nálunk a régizenészek a klasszikus zenészekből állnak" – szólt elismerően a tavaly 30. évfordulóját ünnepelt erdélyi táncházmozgalomról. Nagy népzenekutatóink, néprajzkutatóink is rájöttek már arra, hogy a népzene terén el kell felejteni az etnikumcentrikus gondolkodást, hisz a népzene dialektusonként változik, és nem egységesen énekelt tömegdalokat jelent. Az, hogy egy régióban mi maradt fenn, és melyik etnikum mit és hogyan énekel, az annak történeti és földrajzi helyzetéből adódott, nem pedig etnikumából. „Régen is jöttek irányzatok, divathullámok nyugat felől. A cigányoktól kezdve az összes etnikum a Kárpát-medencében ugyanazt az irányzatot kapta" – mondta magyarázatként arra a jelenségre, hogy ugyanazok vagy nagyon hasonló forgatós- és körtáncok, valamint dallamok megtalálhatók különböző népeknél.
– Nem gyűlölködni, hanem vigyázni kell egymásra – hangsúlyozta –, hisz saját kincsünket tartjuk egymás kezében, ha ráütünk a másikéra, akkor a sajátunkat veszítjük el.
A Kárpát-medence népzenei szempontból félelmetes kincseket rejt magában. Bartók már arra is rájött, hogy a magyar népzene hihetetlenül egységes szemben más népekével. Sokukat megvádolták a parasztimádattal, hogy a paraszti életformát akarják isteníteni, pedig valójában az áll e mögött, hogy a parasztság rétege őrizte meg a kultúránkat. Az arisztokratáink külföldön éltek, a polgárság rétege létre sem jött, ezért van ez az erős parasztcentrikusság, hogy őket tekintjük adatközlőinknek, hisz ott találjuk meg a műveltséget – tette hozzá.
Az ápoltnak hitt hagyományunk pusztulására is említett példát, bebizonyítva, hogy a régi ritmustól eltérően, ma már leegyszerűsítve 2/4-es és _-es ütemben énekelünk egyes népdalokat, a cifrázásokat pedig lehagytuk, lecsiszoltuk róluk, és kár értük. A népdalokat sem szabad globalizálni.
Forrás: Hargita Népe
|
Népzene
