|
Feltárták titkaikat a székely tizesek |
|
|
|
| 2008. április 15. kedd 12:37 |
Több szempontból is kivételes volt péntek délután Bárth János Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII–XX. században című könyvének bemutatója a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. Ritka az a könyvismertető, amely közel két órán át le tudja kötni a hallgatóság figyelmét, ahogy ritka az a szerző is, aki olyan határtalan, magával ragadó lelkesedéssel tud beszélni választott kutatási témáiról, mint Bárth János.
Ennek köszönhető, hogy az amúgy a szakma érdeklődésére számot tartó kötet a „laikus” számára is érdekessé válhat, hiszen a szerző által elmesélt történetek, a kötet kalandos születése felkeltette a kíváncsiságot. Pozsony Ferenc, a rendezvény házigazdája elmondta: Bárth János a Kriza János Néprajzi Társaság egyik állandó vendége, gyakran ismertették itt megjelenő köteteit, számos előadást is tartott. Ez nem véletlen, hiszen a magyarországi szerző néprajzi tárgyú kutatásainak egyik fő helyszíne a Székelyföld, ahol helyi és levéltári gyűjtései nyomán több kötet látott napvilágot.
 Székely tizesek
Tánczos Vilmos kötetismertetője is rendhagyó jellegű volt, hiszen szabályszerű tanulmányban járta körül a témát: előzetes feldolgozásait, a feltáratlan kérdéseket. A tizesek a faluközösségeken belüli jellegzetes közigazgatási alegységek, amelyek Csíkszéken egészen a XX. századig fennmaradtak, a köztudatban pedig ma is élnek. Létezésük évszázadokra nyúlik vissza, és nem csak a székely falvak jellemzője, hiszen a XVI. században még Kolozsvár és Dés is tizesekbe tagolódott, sokat kutatták Debrecen „tizedeit” is, valamint szász és román vidéken is előfordult ez a szervezési forma.
Eredetük kutatott, vitatott, vannak települések, ahol a tizes megelőzte a falu kialakulását. Eddig a történészek foglalkoztak a téma kutatásával, Bárth János azonban hiánypótló kötetet nyújtott át a szakmának, senki sem gondolta volna, hogy valaha ilyen átfogó monográfia jelenhet meg. A kötet a forrásokkal való szerencsés találkozásnak köszönhető, ehhez azonban a téma iránti lelkesedés, jól képzettség és sok munka is szükséges – értékelte Tánczos. A szerző mindezeknek bőségesen a birtokában van, amiről bizonyságot is tett a kötetbemutatón. A rendkívül gazdag, több századra visszatekintő forrásanyag is mintha nem véletlenül lapult volna eddig – talán várta a téma leglelkesebb kutatóját…
Forrás: Szabadság
|
