Láttunk már hasonlót tizenöt éve: a bamba Tom Hanks megpróbálta új szemszögből elmesélni Amerika történetét. Neki sikerült. Képes ugyanerre a legdrágább trükkökkel öregített–fiatalított Brad Pitt a Benjamin Button különös életében? Kritika.
Emberemlékezet óta nem készült tisztességes filmes összefoglalása a huszadik század Amerikájának, a zűrzavaros háborúknak, a szabadságvágynak és úgy általában az egész „hozd ki magadból, amit csak lehet” – Zeitgeistnek. Legutóbb talán a Forrest Gump próbálkozott hasonlóval, a kisebb nyáltócsák ellenére zajos sikerrel.
Mostani dolgozatunk, a Benjamin Button különös élete is egy életút díszleteiként használja azt, ami a tengerentúlon történt az első világháború óta. Egy kis csavarral: ez az élet visszafelé zajlik, az öregkori dackorszaktól a csecsemő világlátott, bölcs tekintetéig. Ha nem lenne elég világos a metafora, a film írói az alapötletet megfejelték egy pár perces keretsztorival: a fiát a háborúban elvesztő vak órakészítő visszafelé járó szerkezetet épít a pályaudvarra. Hátha visszajön, aki elment.
Az új Amerika-film onnan jött, ahonnan a legkevésbé számítottunk rá: David Finchertől, a Hetedik, a Harcosok klubja és a Zodiákus precíz, hidegvérű, ezerarcú, de mindig sötét tónusokkal, baljós jelekkel (szó szerint) operáló rendező-sebészétől.
A projekt mindenesetre telitalálat lett: a nézők és a Filmakadémia tagjai annyira ki voltak már éhezve a reményt keltő, pozitív visszajelzésre saját országukat illetően, hogy rögtön tizenhárom aranyszoborra jelölték a Benjamin Buttont. (Emlékezetes, hogy a tavalyi Oscar-közeli filmek feltűnően lehangoló helyként ábrázolták Amerikát: a Nem vénnek való vidék, a Jesse James..., vagy az Elah völgye sokféleképpen értelmezhető, de hogy egyik sem happy enddel zárult, az biztos.)
Ezzel persze még mindig nem jutottunk közelebb ahhoz, hogy jó film-e a Benjamin Button. Röviden: igen is meg nem is. Bővebben: látványos, üresjáratok nélküli, keményszívű férfiakat is (titokban) megható mozi, amelyből azonban nem tudunk meg semmit olyat, amit eddig ne árult volna el Hollywood. Azaz: Amerikában élni nehéz, de megéri.
Ami jó a filmben, az mind Finchernek köszönhető: távolságtartó, precíz, tökéletesre csiszolt látvány, minden a helyén, a szerelem meleg színekben úszik, azt pedig, hogy hőseink bajban vannak, nyomasztó vizuális eszközökkel adják a szánkba. Az öregedés trükkjeibe nem lehet belekötni, bár ma már senkinek semmitől nem esik le az álla. A Forrest Gumptól még leesett – ma megnézve persze több helyen kilóg a lóláb.
Ha már Forrest Gump: ha Tom Hanks tizenöt éve nem is váltotta meg a világot, legalább képes volt új nézőpontból elmesélni, mi folyik odaát. Ez a stabilan összehegesztett forgatókönyvön túl persze magának a főszereplőnek is köszönhető. Bár a Benjamin Button két és háromnegyed órája alatt sem fog unatkozni senki, Brad Pitt nem képes a nagy trükkre: egyszerűen csak szerelmesen, bambán, vagy éppen bölcsen néz maga elé. Ebben ki is merül egyébként nagyon komoly színészi eszköztára, egyetlen határozott jellemvonása, hogy fiatalodik. A filmet a nők miatt érdemes megnézni: Tilda Swinton frusztrált arisztokratája és Cate Blanchett hiperaktív, majd lassan lenyugodó táncosnője hús-vér karakter.
A Benjamin Button különös halálával nem kezdődik új fejezet a filmtörténetben. Kár érte: úgy látszott, Hollywoodban tavaly elindult valami, ami fenekestül felforgathatta volna a filmipart. Egy év múlva azonban már amiatt ünnepli magát, hogy újra visszatért ahhoz, amiben a legjobb: a nagyüzemi romantikagyártáshoz. Ezt semmi nem példázza lehangolóbban, mint az, hogy az egész közönségfilm-szakma David Fincher majd' háromórás, látványos, de üres randifilmjétől van oda.
Forrás: Zoom
 Benjamin Button különös élete
(The Curious Case of Benjamin Button)
Színes amerikai filmdráma, 166 perc, 2008, 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott.
Rendező: David Fincher
Író: F. Scott Fitzgerald
Forgatókönyvíró: Eric Roth, Robin Swicord
Operatőr: Claudio Miranda
Jelmeztervező: Jacqueline West
Producer: Ceán Chaffin, Kathleen Kennedy, Frank Marshall
Maszk: Greg Cannom
Látványtervező: Donald Graham Burt
Vágó: Kirk Baxter, Angus Wall
Szereplő(k): Brad Pitt (Benjamin Button), Cate Blanchett (Daisy), Julia Ormond (Caroline), Elias Koteas (Gateau), Jason Flemyng (Thomas Button), Tilda Swinton (Elizabeth Abbott), Jacob Tolano (Martin Gateau), Joeanna Sayler (Caroline Button), Fiona Hale (Mrs. Hollister), Taraji P. Henson (Queenie), Jared Harris (Mike)
|
