|
Bolívia: mi áll a háttérben? |
|
|
|
| 2009. április 24. péntek 00:10 |
Belpolitikai okai vannak a diplomáciai viharokat is gerjesztő bolíviai eseményeknek - vélik az európai politikusok és megfigyelők. A latin-amerikai ország társadalma valóban olyannyira megosztott etnikailag, kulturálisan és gazdaságilag is, hogy a mostani események igazából csak tünetei a mélyben meghúzódó súlyos ellentéteknek.
 Evo Morales a népszavazási plakáton
Bolívia gazdasági nehézségeit nem lehet orvosolni, az országot fel kell osztani szomszédai között - javasolta 1959-ben az amerikai Times. A "gringo" újság nagy felzúdulást kiváltó véleménye ugyan nyilvánvaló túlzás volt, de azt jól mutatja, hogy Latin-Amerika egyik legszegényebb országának gazdasági és társadalmi problémái egyáltalán nem újkeletűek. Az elmaradottság, az indián jogfosztottság, a demokratikus normák hiánya, valamint az egyes régiók közötti éles gazdasági különbség az elmúlt évtizedekben szinte semmit sem változott.
Nem véletlen, hogy 1965-ös kongói kalandja után éppen Bolíviát választotta a Latin-Amerika "felszabadításáért" folytatott küzdelem bázisának Che Guevara. Az argentin származású Guevarának és maroknyi harcostársának azonban saját bőrén, élete árán kellett megtapasztalnia, hogy a szegénység és az elnyomottság dacára egyáltalán nem olyan magától értetődőek a társadalmi reakciók. A gerillavezér jelenlétéről és mozgásáról többször is azok az idegenekkel bizalmatlan indiánok informálták a bolíviai hadsereget, akiknek az érdekében Che fegyveres felkelést akart kirobbantani.
Ami nem sikerült Guevarának, sikerült több évtizeddel később Evo Moralesnek - mondhatjuk némileg leegyszerűsítve. Az elnök maga is az indián őslakosok leszármazottja, aki a legmélyebb szegénységből kapaszkodott fel a hatalom csúcsára. Fiatal korában lámapásztorként és pékként is dolgozott, majd áttért az Andok-béli országban nagy hagyományokkal bíró kokatermesztésre. Morales politikusként annak a baloldali hullámnak az egyik jellegzetes figurája, amelynek reprezentánsai az utóbbi években Latin-Amerika több országában is megszerezték a hatalmat. A példaképüknek Kubát és korábbi, leköszönt elnökét Fidel Castrót tekintő politikusok közül a hatalmas kőolaj-kincset birtokló és ezért nemzetközileg is fontos szereplőnek tartott venezuelai elnök, Hugo Chavez viszi a prímet.
Az ő államosító, központosító, populista politikáját másolja és honosítja meg Evo Morales is Bolíviában. Az indián-elnök 2006-os hivatalba lépése óta folyamatosan szűkíti, a gazdagabb, iparosodottabb, főleg az európai bevándorlók leszármazottai által lakott tartományok - így például Santa Cruz - mozgásterét. A populista szólamokat hangoztató Morales idén februárban az alkotmány módosításáról szóló népszavazással pedig tovább erősítette az intézkedéseit ellenérzésekkel figyelők félelmét. Eszerint az év végén parlamenti választásokat és ezzel együtt államfőválasztást is tarthatnának. Ezt azonban mostanáig nem sikerült a bolíviai parlamenttel is elfogadtatni.
Érdekes egybeesés, hogy éppen április elején, néhány nappal az Eduardo Rózsa Flores és társai ellen indított fegyveres akció előtt vitázott erről a törvényhozás, miközben Evo Morales éhségsztrájkkal próbált nyomást gyakorolni a képviselőkre. Amennyiben a népszavazáson támogatott alkotmánymódosításra a parlament is rábólint, akkor a most hivatalban lévő elnök - újraválasztása esetén - 2015-ig maradhatna Bolívia élén.
Forrás: Stop.hu
|
