|
Budva, a vidámparkváros - utazás a Fekete Hegyek országában |
|
|
|
| 2011. június 25. szombat 10:46 |
A montenegrói Adria fővárosának nevezett Budva nem sokban különbözik a Balaton fővarosa címmel kérkedő Siófoktól, de méretében és hangulatában inkább Balatonfüredre emlékeztet. Sorozatunk negyedik része.
Ulcinjból fejenként 6 euróért lehet Budvába jutni szűk két óra alatt. A busz végig a parton megy, vagyis balra tenger, jobbra hegyek, az ember csak forgatja a fejét, ha nem akar lemaradni valami látnivalóról. Megérkezve perceken belül találunk szállást, ráadásul olcsóbbat, mint Ulcinjban. Igaz, nem tengerre, hanem hegyekre néz, de ebbe percek alatt belenyugszunk.
 Budva látképe
Első felfedező sétánk mégis a tengerpartra vezet, ahova pálmákkal övezett sétányon lehet eljutni, egymásba érő kioszkok és bóvliárudák között haladva - az ilyet a Balaton-parton pavilonsornak hívják. A gyrosos mellett gumikrokodilt, a fagylaltozó szomszédságában napszemüveget árulnak. A korzó egészen elképesztő. Tömegek grasszálnak fel s alá a vidámparki díszletek között, üvölt az igénytelen diszkózene, az ember fél méterről is kénytelen kiabálva kommunikáni a partnerével. Az árak átlagban 0,5-1 euróval magasabbak az ulcinjiaknál. A délebbi homokos tengerpart után apró kavicsos a föveny, és a víz sem annyira tiszta, feltehetően a több fürdőző miatt.
Ami viszont új elem, hogy gyakrabban tudakolják, honnan jöttünk, mióta vagyunk az országban, mit láttunk eddig, és főleg, hogy mennyire tetszik Montenegró. Itt mintha erősebb lenne a nemzeti öntudat, ami azért furcsa, mert a statisztikák szerint éppen a déli Ulcinj lakosai szavaztak a 2006-os népszavazáson a legnagyobb többséggel Montenegró Szerbiától való elszakadására, míg a térség Herceg-Novi nevű településének lakosai inkább a szerbekkel való közösködés folytatására voksoltak. Amúgy is fura ez a montenegrói öntudat: lényegében a Crna Gora-iak is szerbek, csak a hegyekkel Szerbiától leválasztott térség lakosai a földrajzi elkülönülés hatásara idővel mentalitásban is különbözővé váltak északi rokonaiktól.
Hogy italaik némileg mások, azt tavalyi, belgrádi utunk után merem bizton állítani. A szerb fővaros vendéglátósai minduntalan a Sligovicát (szilvapálinka - a szerk.) tolták az utazó elé, míg itt, a tengernél a Loza (szőlő) a fő attrakció. Utóbbit kínálják a budvai külváros Maxim nevű éttermében is, mi mégis a Kruska (körte) és a Jabuka (alma) nevű snapszokat választjuk - mindkettő ánizs-alapú itóka és rendkívül finom.
Forrás: Stop.hu
|
