 Iraki nők. A helyzet csak rosszabb © AP
Az iraki háború elindulásakor még a legpesszimistábbak is azt gondolták, hogy az ország lakosai számára a diktátor eltávolítása mindenképpen pozitív változásokat hozhat, függetlenül attól, mik voltak a támadás amerikai motivációi. De ahogy az Egyesült Államok hadserege szembesült azzal, hogy képtelen fenntartani a rendet és megfékezni az al-Kaida folyamatos robbantásait, támadásait, a nyugatiak által demokráciának gondolt álomkép egyre távolabb került minden iraki kisebbség számára.
A Newsweek legfrissebb számában a nők helyzetét vizsgálta meg az amerikai csapatok által kínált “rendben” és úgy tűnik, a helyzet sok szempontból rosszabb, mint a diktatúrában volt.
Miután az USA hadserege az elmúlt év során hiába próbálta meg önállóan megfékezni az al-Kaidát, bevonta a rendfenntartásba a helyi, barátságosnak gondolt miliciákat és törzseket is. Pusztán biztonsági szempontból a rendszer működni látszik, az egyes területek urai azonban nem csak a robbantásokat hárítják el, az uralmuk alá tartozók erkölcsi életét is ellenőrizni kívánják. Az elvárások akár kerületenként változhatnak, így még azt sem lehet tudni pontosan, hol minek kell megfelelnie a nőknek, hiszen ők azok, akik számára ez a legtöbb megszorítást jelenti.
Szaddám Huszein idejében a nők egy ideig legalább egyetemre is járhattak, bátorították munkábaállásukat, annak idején is a sejkek és törzsfőnökök befolyásának megnövekedése miatt maradt abba ez a folyamat.
Egyes helyeken ma megtiltják a nők számára a gyászruha három napnál tovább tartó viselését, mert ezzel “istenkáromlást követnek el, hiszen megkérdőjelezik Isten akaratát”. Bizonyos törzsfőnökök liberálisabbak a többinél, a bagdadi Adhamiya kerületben például a helyi női főiskola tele van tanulókkal, hiába itt is a legnagyobb milicia, a Sahwa az úr. Anbar megye fővárosában Ramadiban a nők még dolgozhatnak, de nem hagyhatják el a házat fejkendő nélkül és a többnejűség állítólag erősen terjed. Más helyeken a nők csak nagyon ritkán mehetnek el otthonról, mert a helyi fegyveres erő főnöke úgy gondolja, hogy így a helyes.
Suhair Shakirt először tavaly tavasszal állították meg egy ellenőrzési ponton a Sahwa emberei a fejkendőjét hiányolva. A fiatal katona a pisztolyával játszadozott, miközben felelősségre vonta, Shakir attól kezdve kénytelen volt fejkendőt hordani. Néhány hónappal később az ellenőrzési ponton már arra figyelmeztették, hogy nőknek nem szabadna vezetni. Shakir meg tudta győzni a katonákat, hogy a munkába járáshoz feltétlenül szüksége van az autójára, mire a fegyveresek azt felelték, hogy munkaidő után, délután 5-tól már nem fogják átengedni. De egy nőben mindig lehet hibát találni, a Sahwa emberei legközelebb azért kritizálták a benzinkútnál, mert kíséret nélkül közlekedik. “Ostoba és iskolázatlan tinédzserek ezek. Megkapják a fegyvereiket és a hatalmat és megpróbálják ellenőrizni az emberek életét.” - mondta Suhair Shakir a milicistákról.
A nők helyzetén több érdekvédelmi szervezet is próbál javítani, garanciákat biztosító törvényjavaslatokról is szó van, de az amerikai hadsereg pillanatnyilag túlságosan is boldog, hogy végre megszűntek a dzsihádista támadások, ahhoz, hogy ilyen apróságokkal, mint az egyenjogúság, foglalkozzanak. “Meg fogják találni azt a szintet, ami elfogadható a számukra. Nem hiszem, hogy közbe kellene lépnünk azzal kapcsolatban, mit csinálnak a saját kultúrájukban” - állítja Martin Stanton ezredes, a Sahwa program egyik amerikai kordinátora.
Noah Feldman a Harward jogi professzora, aki 2003-ban tanácsadóként dolgozott Irakban, másképp emlékszik a célkitűzésekre. Feldman szerint amikor korábban a sejkek felajánlották segítségüket az amerikai hadseregnek, még elutasításra találtak. “Azt mondtuk nekik, nem fogjuk megengedni, hogy Irak visszasüllyedjen a középkorba.” - állítja Feldman.
De persze a békéért bármit.
Forrás: HVG
|
