A holokauszttagadás – mint tudjuk – nagyon csúnya dolog, épp ezért fontos, sőt erkölcsi kötelessége mindenkinek, hogy a fellelhető holokauszt-irodalmat minél mélyrehatóbban tanulmányozza, tudását folyamatosan fejlessze.
Hétvégén épp ennek a magasabb rendű erkölcsi kötelességemnek tettem eleget (Tudom, furcsa szabadidős program, de ne feledjük: kötelességünk emlékezni!) amikor hiteles forrásban érdekes adatokra leltem.
Simon Vizestál: „A gyilkosok közöttünk járnak” (Bukarest 1970, Politikai Könyvkiadó) című könyvének 361. oldalán a 3. bekezdésben szól egy dokumentumról, amelyet a treblinkai koncentrációs tábor vezetősége küldött a zsidóktól elrabolt tárgyak listájáról, (1941. október 1. és 1942. augusztus 2. közötti időszak vonatkozásában) a berlini RSHA-nak.
 Kitüntetést is kapott - tehát 29 millió volt
Ugyanezen dokumentumra hivatkozás szerepel Simon Vizestál: „Az igazság malmai” (Budapest, 1991, Európa Könyvkiadó) 127. oldalának 2. bekezdésében: „…egy dokumentum, melyet Odilo Globonick a „Reinhard-akció” vezetője küldött a Birodalmi Biztonsági Főhivatalnak. A jegyzék felsorolja mindazon vagyontárgyakat, melyeket a treblinkai, sobibori és belzeci megsemmisítőtáborok igazgatósága 1942. október 1. és 1943. augusztus 2. között juttatott Berlinbe a Biztonsági Főhivatal címére.”
Mint látható, mindkét könyvben ugyanarról a listáról van szó, bár nem tudni, hol tévedett a szerző az időpontok tekintetében, ugyanis látható, hogy az időpontok között eltérés – egy év – mutatkozik, azonban ez a mi szempontunkból nem fontos.
Most lássuk a listát, amely mindkét könyvben gyakorlatilag szóról-szóra megegyezik!
25 vagon női haj, 248 vagon ruhanemű, 100 vagon cipő, 2.800.000 USA dollár, 400.000 font sterling , 140.000.000 lengyel zlotyi , 400.000 aranyóra, 145.000 kg arany jegygyűrű, stb. (A lista nem teljes, néhány tételt kihagytam, mert az a továbbiak szempontjából lényegtelen, de a listákat bárki ellenőrizheti a megjelölt forrásokban.)
Látható, hogy a szegény, kelet-európai, többségében lengyel zsidóktól, illetve orosz hadifoglyoktól szép summát lehetett lefoglalni, a legérdekesebb azonban az utolsó tétel, s most jöjjön egy kis matek!
Egy arany jegygyűrű hozzávetőleg 3 g, de számoljunk átlagosan 5 g-mal! 145.000 kg egyenlő 145.000.000 g-mal, azaz 145 millió g-mal. Ha ezt a bruttó aranytömeget elosztjuk az átlagosnak tekintett jegygyűrű tömegével (5 g) megkapjuk az elrabolt gyűrűk számát: 29.000.000 db, azaz huszonkilencmillió darab. (Megjegyzem, számolhatunk akár 10 g-mal is, a szám abszurditása így is nyilvánvaló. Pontosnak kell elfogadni a listát már csak azért is, mert látható, külön jelöli a más aranytárgyakat, pl. aranyórákat, illetve szerepelnek a későbbiekben drágakövek is. A jegyzék kifejezetten arany jegygyűrűt, azaz nem aranytárgyakat, ékszereket ír.)
Tehát meg egyszer:
145.000 kg = 145.000.000 g
145.000.000/5= 29.000.000
Igen, a gaz nácik (hozzávetőleg) 29.000.000 db jegygyűrűt raboltak el a szegény zsidóktól. Még ha a holokausztban meggyilkolt összes zsidó számát vennénk alapul (6.000.000, efelől kétség nem lehet, ennek vitatása önmagában büntetendő), akkor is arra a meglepő adatra jutnánk, hogy egy zsidó átlagosan 4,8 db. jegygyűrűt viselt, beleértve ebbe természetesen a csecsemőket, egyedülállókat, stb.
Lehet tovább matekozni, ez a szám sehogy sem akar életszerűséget mutatni. A 145 millió gramm (most már számoljunk csak egyszerűen arannyal), még mindig azt jelenti, hogy 6 millió zsidóra (tehát itt még mindig kedvezőbben, az állítólagos összáldozatszámmal számolok!) átlagosan több, mint 24 g arany jutott. A szegény zsidók mindegyikének (átlagosan) volt pl. egy kb. 60 cm hosszú, igaz, nem túl vaskos aranylánca vagy 3-5 gyűrűje, stb.
 Még a férfiak metszett kis farkán és a nők mellbimbóján is rajta kellett, hogy legyen, hisz ahogy Gusztos Péter úgy Simon Wiesenthal sem hazudhat
Ne feledjük azonban, hogy maga a könyv sem az áldozatok teljes számát említi, csupán a fenti három ún. megsemmisítőtábor egy bizonyos időszakban begyűjtött „termését”, így még meglepőbb számok jönnének ki! (Treblinkának pl. Simon Vizestál ugyanezen könyvében – teljes működése alatt – 700.000 áldozatot tulajdonít, Belzecnek 434.500 áldozatot tulajdonít az úgynevezett szakirodalom, Sobiborban 150.000-250.000 közöttire becsülik az áldozatok számát a teljes működés alatt.) Akinek van kedve, elkezdhet számolni az így maximálisnak tekintett, 1.384.500 áldozattal és 29.000.000 db. jegygyűrűvel, vagy akár (legyünk nagyvonalúak) 145.000 kg arannyal – fejenként így is szép eredmény jön ki; (lustábbaknak: több, mint 20 db. jegygyűrű/fő, vagy több, mint 95 g arany/fő). Figyeljünk fel rá, hogy a holokamu-irodalom általában a szegény, kelet-európai zsidóságot emlegeti, mint legnagyobb veszteséget szenvedett csoportot. Így ezek a szegény zsidók – csecsszopótól az aggastyánig, a kis Mojse és Tevje táti is – kezük és lábuk minden egyes ujján viseltek egy-egy jegygyűrűt. (Persze ha mindenkinek volt húsz-egynéhány férje-felesége, vőlegénye-menyasszonya, ez is lehetséges.) Minden egyes áldozat közel 10 dkg arannyal bírt, amit magával vitt a koncentrációs táborba. Arra már gondolni sem merek, hogy ez a hatalmas mennyiség esetleg az elrabolt fog-aranyakból jött össze: 10 dkg aranyból egy nílusi krokodilusnak is komplett műfogsort lehetne készíteni…
Hangsúlyozom, a tévedés lehetősége kizárt, maga Simon Vizestál, a téma elsőrangú szakértője írta, két kiadásban is egyezően jelent meg az adat, mindkét kiadványt lektorálták, stb. Kérdésem ezek után Gusztustalan Péter és hasonszőrű társaihoz: ha a fenti állításokat nem hiszem el, holokauszttagadó vagyok-e, akinek börtönben a helye? Komolyan kell-e ezek után vennem a napi 8-12.000 meggyilkolt és elégetett zsidót? A választ rábízom minden épeszű, négy alapművelettel elboldoguló emberre…
(Dr. Kakas)
A cikk szenzációs!
Egy kis adalék: az emberi haj (női) átlagban 100 és 200 gramm között nyom. Nem tudom a vagonok személyi befogadóképességét, de csak a súlyarány alapján a 25 vagonnyi hajhoz 8 ezer háromszázharminchárom vagonnyi zsidó asszony kellene! Én nem tudom, volt ennyi vagon oda?
XY
Forrás: kuruc.info
|
