(MTI-Press) – A franciaországi Lascaux-hoz hasonlóan mikroorganizmusok fenyegetik a spanyolországi Altamira barlang festményeit is. A kutatók azt szeretnék, ha a barlangot – a tervek ellenére – egyelőre nem nyitnák meg újra.

  

“Nézd, papa, bikák” – kiáltott fel a kis Maria, amikor észrevette a barlang plafonjára festett árnyakat 1879-ben, a Kantábriai-hegységben lévő Santillana del Mar közelében. A “bikák” valójában az Altamira barlang plafonjára festett színes bölényeknek bizonyultak. Ez volt a világon felfedezett első festett barlang; mintegy száz évvel később, 1985-ben a dél-franciaországi lascaux-i barlang után felkerült a világörökség listájára.

Akárcsak Lascaux, Altamira is sérülékeny. A mikroorganizmusok jelentette veszély miatt 2002-ben bezárták a nagyközönség előtt. Októberben a Science című tudományos folyóiratban a Legfelsőbb Tudományos Kutatási Tanács (CSIC) kutatói aggodalmukat fejezték ki esetleges újranyitása miatt. Miután már két ízben is bezárták restaurálás céljából, az újranyitás kérdése ismét felmerült az Altamirai Nemzeti Múzeum vezetői és Kantábria autonóm körzet regionális kormánya között, azzal a nem rejtett szándékkal, hogy élénkítsék a helyi idegenforgalmat. A végleges döntés a spanyol idegenforgalmi minisztériumot, a barlang tulajdonosát illeti meg, jogállását tekintve az altamirai barlang ugyanis kivételt képez a spanyolországi festett barlangok között, a többit a helyi autonóm közösségek kezelik.

 

Zöld és fehér foltok

 

A statikailag instabil karsztvidéken található barlangot 1930 és 1960 között megerősítették, amivel egyúttal meg is változtatták a környezetét (hőmérséklet, nedvesség, szellőzés). Ehhez járult még a korlátlan számú látogató (1973-ban 175 ezer), ami veszélybe sodorta a 14 500 éves pártatlan okker és fekete festményeket.

1977-ben ennek a helyzetnek a következtében vált a kulturális tárca az altamirai barlang tulajdonosává, és 14 évvel a lascaux-i barlang után ezt is bezárták a nagyközönség előtt. A barlang megóvása érdekében ekkor hozták létre az Altamirai Nemzeti Múzeumot és kutatóközpontját. Kutatásokat folytattak, hogy megtalálják a festményeket stabil paramétereken tartó ökoszisztéma egyensúlyát, megőrizve a természetes szellőzést – mondta el José Antonio Lasheras, a múzeum igazgatója.

Ez a megoldás kevésbé volt beavatkozó jellegű, mint a Lascaux-ban alkalmazott, ahol annak idején a szellőzőrendszer kiépítése mellett gombaölő antibiotikumokkal kezelték a falakat. A spanyol “megelőzve gyógyítani” technológiának köszönhetően 1982-ben újra megnyithatták a barlangot, amely évente 8000 látogatót fogadott. A festményeken baktériumok, zöld és fehér foltok jelentek meg, így húsz évvel később ismét a barlang bezárására kényszerültek.

A kíváncsiak most – akárcsak Lascaux-ban – kénytelenek beérni a közelben létrehozott “facsimile” barlanggal. “Az évi több mint 250 ezer látogatóval az Altamirai Nemzeti Múzeum a térség legfontosabb kulturális idegenforgalmi bevétele” – mutatott rá José Antonio Lasheras a Le Monde Science&Techno című hétvégi mellékletében.

 

Nagy a tét

 

Mostanáig a CSIC volt a barlangban folyó biológiai, geokémiai és hidrológiai kutatásokért felelős. A Polikróm terem 3D-s formátumú modellezésével lehetővé vált a látogatók által a barlang hőmérsékletére, nedvesség- és szén-dioxid-tartalmára gyakorolt hatás elemzése. “Ismét viszonylagos javulás tapasztalható, még ha a megóvási gondokat korántsem oldottuk meg” – közölte Cesaro Saiz-Jimenez, a CSIC tagja.

A barlang igazgatótanácsa eléggé homályosnak találta ezt a következtetést, és új nemzetközi tudományos bizottsággal akarja felcserélni a CSIC-t az esetleges újbóli megnyitás lehetőségének tanulmányozására.

Mindesetre azt ígérik, hogy az esetleges újranyitás nem lesz teljes. Ez a véleménye a francia Jean Clottes-nek, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) és az ICOMOS, a párizsi székhelyű Világörökség Bizottság szakértőjének is. “Ha az úgy történik, mint annak idején Lascaux-ban – heti öt napon át napi öt látogató – elképzelhető lehet a megnyitás a lehetséges következmények gondos tanulmányozása után” – vélekedett.

Clottes alapos ismerője Lascaux esetének, amelyet sokáig a megóvás ellenpéldájának tekintettek. Lascaux 2007 óta stabilnak tűnik, még ha soha nem is nyeri vissza az eredeti állapotát. “Sorozatban felborult az ökoszisztémák egyensúlya, és eközben az egyik összetevő a többiekhez képest rendhagyó módon fejlődött – fejtette ki Yves Coppens, a barlang tudományos tanácsának elnöke. – Ma Lascaux jó állapotban van, ha nem is tombolunk győzelmi mámorban”.

Muriel Mauriac, a lascaux-i barlang restaurátora elmondta, hogy ennek köszönhetően júniusban féltucatnyi látogatót beengedtek a barlangba a félelmek eloszlatására. Mindnyájan láthatták a festmények figyelemreméltóan friss állapotát. 2012-ben kicserélik a 2000-ben beépített klímaberendezést. “A berendezés a rendkívül magas nedvességtartalom mellett igen gyorsan elromlik” – mondta Mauriac.

Franciaországban, akárcsak a déli szomszédnál a nemzeti kulturális örökség megóvása jelentős tét. Az aggasztó gazdasági helyzetben lévő Spanyolország képes lesz-e megvédeni a pótolhatatlan őskori barlangfestményeket? Lasheras szerint “elengedhetetlen, hogy a bennünket sújtó gazdasági válság ne érintse a nemzeti kulturális örökséget”.

Altamira minden spanyol személyes képzeletének része. Még a megkínzott bikák szépsége által megejtett Pablo Picasso is kijelentette állítólag: “Altamira után minden csak dekadencia”.

Forrás: erdon.ro